Nem hiszem el...

~~ Louis ~~

Éreztem Liam hangján, hogy nagyon ideges. Értetlenül kezdtem nézni, pedig tudtam hogy nincs itt. Elkezdtem piszkálni az evőeszközöket, míg vártam hogy beleszóljon Liam a telefonba. Motyogott valamit, de nem értettem. Sóhajtottam egy nagyot és abbahagytam a turkálást El konyhájába. Leültem a legközelebbi székbe és nyugodtan vártam. Tudtam, hogy nehezére fogja kimondani amit tett. Kíváncsi voltam már. Annyira rossz nem lehetett ami történt. Gondoltam magamba. Gondolat menetemet végre Liam kissé félénk és még reggeli hangja zavarta meg.
- Megcsaltam Sophia-t. Vagyis azt hiszem. - fölugrattam hirtelen a hallott hírtől. Nem hittem a fülemnek.
- Mi?! Hogy-hogy nem tudod Liam? Ne szórakozz! - mondtam egyre csak idegesebben. De rájöttem, hogy ez nem fog segíteni. Lenyugodtam. - Mi történt Liam, buliztál? - kérdeztem, de már sokkal nyugodtabban és kedvesebben.
- Tegnap kicsit elvetettem a sújkot.- vallta be őszintén. - Muszáj volt. Felejtenem kellett. Tudod, még mindig fáj Dani elveszítése. - egyre halkabban beszélt. - Itt hagyta a bóleroját. És tudod, nagyon ismerős az illata. -hangja elcsuklott.
-És hol van a lány? Elment? - Eleanor lesétált közben. Mosolyogtam rá, és ő is vissza mosolygott. Fölálltam nyomtam egy puszit az arcára, és mondtam hogy mindjárt befejezzem a beszélgetést csak Liam az. Ő bólintott, amit beleegyezésnek vettem, hogy nem haragszik.
-Igen elment, más különben nem hívtalak volna téged! - hangja egyre idegesebb volt.
- Jól van Liam nyugodj le. Az nem segít ha ideges vagy. Oké, akkor nincs ott. És csak a bóleroját hagyta itt és ismerős az illata. nem lehet, hogy csak képzelődsz? Vagy kitudja, hogy Dani volt az. - kezdtem el hangosan gondolkozni.
- Louis ne idegesíts már! Az teljesen ki van zárva! De tényleg ismerős valahonnan. Mintha már éreztem volna az illatát. Kérlek gyere át hozzám és segíts! - hangja kétségbeesetten csöngött a fülembe.
- Rendben. 35 perc kb. és ott vagyok nálad. jó?
- Oké, köszi! - elköszöntünk egymástól és letettem azonnal a telefont.

***

Kinyitottam az autó ajtaját a szememet égette a reggeli napfény. Becsaptam az ajtót és szaladtam Liam lakása felé. Kopogtattam és kiakartam nyitni az ajtót de nem ment. Zárva volt. Idegesen toporzékoltam, hogy nyissa már ki az ajtót. Hallottam kattanni a zárat. Hátraléptem egyet. És megláthattam Liam idegesebbnél idegesebb arcát. Frusztrált volt. Bementem és egyből a kanapát céloztam meg. Társult mellém ideges barátom Liam. Vártam, hogy ő kezdje el, de nem tette ezért lépnem kellett.
- Minden rendben Liam? Elmesélnéd? - kérleltem.
- Tegnap este kezdődött egy pub-ban. - idegesen mondta. - Túl sokat ittam. - szomorú lett.

Eléggé részletesen beszámolt a tegnap estéről. Értettem már mindent. Én nem szidom le, mert ivott. Tény, hogy nagyon rosszul tette amit tett. A sok alkohol hatása volt szerintem a fő gond. Liam önszántából vagyis józanon sohasem tenne ilyet. A sötét oldala eluralkodott rajta. De az volt most a legfontosabb kérdés, hogy ki ez a lány? Liam szerint ismeri a lányt, de én erre csak annyit mondtam hogy kicsi a valószínűsége ennek. De ő ragaszkodott ahhoz, hogy igaza van. Nem tudom, hogy gondolta végig azt, hogy-hogyan találja meg a titokzatos lányt. De nem tántorodott el, megakarta találni így hát én is segítettem neki.
- Szerinted nagy gond lenne ha elmennénk Dani-hoz? tudod a parfüme miatt. És megkérdezném, hogy ismerős-e neki ez a ruhadarab. - ujjait a kanapén fetrengő boleróra mutatta. Nekem nem volt ismerős sehonnan sem az a darabka, de nem nagyon törődtem vele. Csak Liam-ra koncentráltam és gondolkoztam, hogy ez jó ötlet lenne vagy sem.
- Oké, menjünk. De szerintem azt az incidenst ne említsd neki. Rendben? -beleegyezés képen bólintott egyet. Motyogott még valami olyasmit, hogy elmegy zuhanyozni. Lassan 17 órát ütött az óra. Fáradt voltam pedig nem csináltam semmit sem. Elindultunk Danielle-hoz, persze én vezettem. Közben beugrottunk egy kajáldában ahol nem kerülhettük el a rajongók figyelmét sem. De nem érdekelt csak enni akartam. Olyan voltam, mint Niall csak kettőben úgy tömtem magamba a sajtos hamburget és a kávét.

Megérkeztünk. Leállítottam a motort. Feszülten figyeltem Liam-re. Ő nem mutatta ki az idegességét. De kimutathatta volna, én megértem. Kiszálltam becsaptam az ajtót és mentem a ház felé. Liam egy lépéssel mögöttem haladt. Csöndben volt. Kopogtattam és pár percen belül már a nappaliban ültünk. Dani is leült mellénk egy pohár kávéval. Azt szürcsölte idegesen. Nem értettem, hogy miért az. Pár percen át csöndben ültünk és végülís Dani megtörte a csendet.
- Tudok valamiben segíteni srácok? Olyan idegesnek tűntök. - közben már el is ment. Hozott két pohár kávét nekünk.
-Köszi. - mondtuk egyszerre. Egy mosolyt küldött Dani felénk.
- Igen. Jól jönne a segítséged. - mondtam kis szünet után.
- Oké, de miben? Ugye nem történt semmi baj? - lágy hangja mosolyt csalt az arcomra. Hiányzott már Dani. Kár, hogy szakítottak Liam-el. De, azért jó látni, hogy ugyan olyan jóban vannak. Ha tudná, hogy miatta tegnap este részegre itta magát...
- Hát csak azért, mert van egy bolerója Liam-nek és nagyon ismerős neki. Már régóta nála van és nem tudja, hogy kié. Lehet, hogy a tied? - hazudtam. Hisz nem tudhatta meg. Én szerintem ez képtelenség lenne, hogy az övé vagy egy olyan lányé legyen akit ismer Liam. De még mindig megállíthatatlan volt. Reméltem igazából, hogy nem lesz igaza neki. Egyre idegesebb lett Liam lehetett rajta látni. Elővette a táskájából a felsőt és oda adta neki. Azokat az arcokat sosem felejtem el. Vicces volt látni, hogy mind a ketten. Idegesen néztek egymásra. Nem tudom, hogy miért...
- Ez nem az enyém Liam. -nevette el magát. Liam arca enyhült. - Kedves vagy, hogy gondoltál rám, de ez kicsi is lenne rám. Bár az illata nagyon ismerős. Olyan, mint az én parfümömé. - elnevette magát megint. Megnyugodtam. Most legszívesebben oda mentem volna Liam-hoz és én megmondtam arcot vágnák.
- Ja, rendben. Ööö, csak azt hittem és nem akartam volna magamnál hagyni vagy kidobni. - meglehetősen jól hazudta ezeket még én is majdnem bevettem. tudom nem szép dolog neki hazudni. De. Ez így jobb. Jobb lesz neki. Ha megmondanánk veszekedés lenne, amit én elakarok messziről kerülni. Továbbra is csak nézte a bolerót Dani. A hátát alulról felülről belül a zsebét is át nézte. Furcsa késztetést éreztem arra, hogy megkérdezem, hogy ismerő-e neki valahonnan.
- Ismerős? Vagy valamelyik barátnődé? - és kicsúszott a számon. Tomlinson nem lehetsz ennyire hülye! Visszatartottam a szitkozódást.
- Hmm. Az nem lehet, hogy Loráé? Ez az ő mérete. És emlékszem, hogy együtt vettük. - kis csönd után megint megszólalt. - Vagy nem tudom. lehet rosszul emlékszem rá. De az a fehér csipke minta az ami nyomatékosítja bennem, hogy az övé. Imádja a csipkét. - monológja hosszú, de lényegre törő volt. Mi? Lora lenne az?! Igazából, nem nagyon ismertem őt. Nem hittem a fülemnek. Liam-nek még is igaza lenne? Nem. Nem, próbálom magamat meggyőzni, hogy amit hallottam az csak egy rossz vicc.
- Ez biztos? - Liam hangja egyre halkabb lett.
- Igen, szerintem. Visszaadjam majd neki? - kérdezte és csak mosolygott. Haboztunk, hogy mi a fenét válaszoljunk.
- Igen. Oké, persze. Csak nyugodtan. - egyszerre sztereóban motyogtuk a válaszokat.
- Rendben srácok. Jó volt újra látni titeket.
-Téged is Dani! - felültem és megöleltem. Fél órán belül már a stúdióban voltunk, hogy vegyünk fel pár új dalt.

~~ Harry ~~

Zene átjárta az agyamat. Ki ürítettem minden gondolatomat. Csak mentem az autó pályán, hogy időbe odaérjek a próbára. Semmi kedvem sem volt, most. De a munka az munka. Körülbelül 3-4 zene szám után már meg is érkeztem. Remek egy rajongó sem volt sehol sem. Most nem szivárgott ki, hogy hol fogjuk felvenni az újabb dalokat.

Már mind a négyen ott ültek a kanapén. Megint én késtem. Mostanság eléggé rendetlen vagyok. mindig kések a próbákról, interjúkról. De ez a rajongóknak szerencsére nem tűnik fel.