Homályos világ

~~ Liam ~~

A Daniella-val való szakítást nagyon nehezen tudom feldolgozni. Ezt a srácok is észrevették. Igaz, összejöttem Sophie-val. De ő se tudta feledtetni velem Dani kapcsolatát. Mióta megcsinálták a vesém, azóta ihatok. Igaz, mértékkel. De, ez most nem érdekelt. Elmentem a kedvenc Night Club-omba. Egyre csak ittam és ittam. John, a pultos pedig beleöntött a poharamba egy adag port, színezőt. Eléggé beálltam, már csak 4 vodkától. Egyszer csak egy csinos lány megjelent én meg elkezdtem vele táncolni. Szexi táncot tett előttem. Ahogy láttam a pia az ő fejébe is kavaroghatott, mert már jó pár tetkó virított rajta. Látszott, hogy nem az első buliban van ma. A kezén a hangjegy alufóliába volt tekerve. Még elég piros volt, tehát 2 órája csináltatta. Marha jól nézett ki a kis ruhában. A pia kezdett túlságosan a fejembe szállni. Megragadtam a csípőjét, ami eddig az enyém körül írta le a nyolcasokat. Magam felé fordítottam és megcsókoltam, és a fenekébe markoltam. Elengedett és megszólalt a titokzatos lány :
-Baby, menjünk inkább fel hozzád! - csillogott a szeme. Némi fehér port láttam a mellén. Party drog... De nem érdekelt. Kívántam azt a csajt. Beszálltunk egy ott tekergő taxiba. Egész út alatt csók csatánkat hallgathatta a taxi sofőr. De ez most nem tudott jelenleg aggasztani. Időérzekém teljesen cserbe hagyott nem tudtam, hogy hány óra.
- Megérkeztünk! - mondta az enyhén 40-es éveibe járó férfi. Eléggé goromba volt. Gyorsan kifizettem és megköszöntük a fuvart. 5 perc bénázás után már bent is voltunk a lakásomban. Megfogtam derekánál és fölemeltem, egészen a szobámig cipeltem és közben ajkunk nem távolodott el egymástól. Befektettem a lányt és leszedtem róla a ruhát és elkezdtem kényeztetni.

***

~~ Lora ~~

Belém hasított a felismerés. Nem, nem lehetett ő. Az képtelenség.  Fölültem és jobban megnéztem a srácot, és reméltem hogy csak káprázik a szemem. Fölhúztam a fehérneműmet és eltakartam magamat a takaróval. Körbe sétáltam az ágyat, hogy láthassam az arcát. Óvatosan lábujjhegyen sétáltam véletlenül se keltsem fel az édesen horkoló srácot. Keze eltakarta az arcát, de én még így is láttam tisztán arcvonásait. Könnybe lábadt a szemem. Nem hiszem el. Hogy tehettem?! Gondolkodás nélkül és fejfájásommal küzdve most semmi sem érdekelt, csak az hogy minél előbb el tűnjek erről a helyről. Felkaptam a tegnapi ruhámat ami a földön feküdt és gyorsan fel is vettem őket. Megnéztem, hogy nem hagytam- e valamit itt.  Semmi, minden nálam volt. Külsőmmel nem törődve haza szaladtam. Minden egyes járókelő engem nézett. Olykor gúnyos pillantásokkal illetek meg, főleg az öreg hölgyek akik rám mutogattak és mondtam pár egyéb dolgokat is... A fejfájásom kezdett egyre tisztulni -gondolom- az adrenalintól és a friss levegőtől. Ha jó volt az idő érzékem akkor olyan 25 perc alatt otthon voltam. Idegesen nyitottam ki a zárat, amikor kattant egyet gyorsan bevágtam az ajtót és lerogytam a földre. És engedtem, hogy utat törjenek a könnyeim. Nem hiszem el, miért pont én?! Talán igaza van a bátyámnak, én tényleg rossz ember lennék? Ez a hét számomra a poklot jelentette. És mit mondok Daniella-nak, hisz ő a legjobb barátnőm! Most legszívesebben a pokolba kívánnám magamat. Fölmentem a szobámba és egyenesen az ágyat céloztam meg. Most nem érdekelt semmi. Hogy-hogy nézek ki... Csak sírni akartam. 

***

Fáradtan keltem fel. Kimerült voltam. Nem volt, megint semmihez erőm. Ránéztem az órára, épp most váltott át 17.00 órára. Remek. Elaludtam ezt a napot is. Próbáltam visszagondolni a tegnapi éjszakára kisebb- nagyobb sikerrel. Dani-ék este felé elmentek. Aztán én is elindultam a buliba. Még emlékszem a drogra meg a tetováló szalonra. De azután teljes homály van. Mégis, hogy a fenébe kerültem oda?! Nem értem... És ő?! Ő nem olyan bulizós. Főleg, nem csipi az egy éjszakás kalandokat. Csak úgy kavargott ezernyi meg ezernyi  kérdés a fejemben. Nem értettem már semmit. Ésszerű megoldás/magyarázat erre, lenne?? Nem hiszem. Ha ezt megtudják a barátaim, tuti elásom magamat a sírba. Nem voltam büszke magamra. Segítség kellett. De kitől?! Ki segítene nekem?!

~~ Louis ~~

Fáradtan keltem fel a telefonom csörgésére. Vajon ki lehet ilyenkor? Felkeltem nagy nehezen, és próbáltam halkan elindulni az asztalon lévő telefonomhoz, hogy fel ne keltsem az édesen szundító Eleanor-t. A képernyőjére Liam volt ráírva. Felvettem, és közben kimentem a konyhába.
- Szia Liam! Tudod, te hogy hányóra van?! - kérdeztem még a reggeli rekedtes hangomon.
- 13 óra van! - mondta egy kicsit dűhösen. - És valami rosszat tettem. -hangja egyre halkabb lett. Éreztem, hogy komolyan gondolja és nemcsak viccel.