Felfedezések

~~~Harry~~~ 
Lora lerohant egy szál fehérneműben. Még mindig nem tudom felfogni, mit láttam. Tökéletes teste volt, és ha jól láttam, néhány tetoválás is borította a testét. Ez még jobban tetszett nekem. A hátát sok kis madár borította. A többi sajnos nem láttam, mert gyorsan felrohant. Kimentem a konyhából, egyenesen a nappaliba, letettem a kávékat és leültem a kanapéra.

~~~Lora~~~
 Azt hiszem készen vagyok. Kinyitottam a fürdőajtót és lesétáltam. Nem tudtam Harry hol van, ezért szóltam neki:
 -Harold?
 -Itt vagyok a nappaliban!-mondta. Odamentem, láttam, hogy készített kávét. Szuper. Éreztem, hogy Harry végig nézi minden porcikámat. Bementem a nappaliba, és egyből a kanapéra ültem. Harry-hez közvetlen közel. Egymást néztünk és mosolyogtunk, míg Harry ki nem nyitotta a száját:
 -Itt van a kávé, gondolom kérsz.- mosolygott továbbra is.
 -Köszi.
 Megittuk gyorsan a kávét, és kérdeztem tőle és ő is kérdezett tőlem.
 -Szóval, ahogy láttam vannak tetoválásaid? Vagy csak rosszul láttam bár nem hiszem- kérdezte kíváncsian.
 -Igen van, nem is egy.-büszkén mosolyogtam.
 -Ohh, az szuper, meg is mutattod? Imádom, ha egy lánynak vannak tetkói.-mosolygott kajánul.
 -Nem, nem mutatom meg, így is láttál már egyet. Az bőven elég.-mondtam játékosan. Szeretek játszadozni, ha fiúról van szó. 
-Na, lécci csak nekem, úgysem mondom el senkinek.-könyörgött tovább. Nagyon szexi ahogyan tud "könyörögni". 
-Nem!- folytattam tovább a kínzást.
 -Hát jó, te akartad! Erre a mondatra megijedtem, vajon mit akar? Harry letette a kávés bögréjét, és hajolt hozzám. Nem tudtam mit akar. Hirtelen megragadta a pólómat.
-Harry meg ne próbáld!- üvöltöttem rá. Ő csak mosolygott tovább.
  -Ha nem mutatod meg, más ezközökhöz kell folyamodnom. Ez tetszett nekem.
 -És mégis mihez?-közben egyre kozeledett a feje. Már összert a hajunk, a homlokunk, és az ajkaink. Szenvedelyes csókcsataba kezdtünk. Éreztem, h a fiú felhúzza a pólom, de nem érdekelt. Élveztem. Levette a felsőm.
 -De Harry! -mondtam játékosan.
 -Aha, szóval van egy közös tetkonk!-mutattot a pillangóra a hasamon.
-Hát igen, szeretem az a tetkót...-mondtam.
-Jól van, Harry. -mondtam, miközben felvettem a pólóm.
 -Én elmegyek felhívni a barátnőmet, mert mindig felhívom. Utána folytathatjuk-kacsin­tottam és kimentem a szobából. Előkotortam a telómat és tárcsáztam Danit.
 -Szia Danielle! -mondtam boldogan és ugráltam.

 ~~~Harry~~~
 Szia Dani!!- hallottam meg Lora hangját. Mi? Lora? Danielle?? Mi folyik itt? Honnan ismerik egymást? Halkan kimentem a nappalimból és Lora után mentem. Bement a szobámba, becsukta az ajtót. Résnyire kinyitottam azt, és hallgattam a beszélgetést. Nagyon jót beszélgettek. Azt hiszem a "csajom" legjobb barátnője. Lora megszólalt: -Szóval Dani, hihetetlen történetem van, az expasid barátjaval! -ekkor kimentem az előszobába és felhívtam Liam-et. Már tisztában voltam mindennel. -Liam, te tudtad, hogy Danielle, az excsajod az én Lorám LB-je?
 -Persze, h tudtam, úristen, de rég nem beszéltem Lorával! Várj, mi van? A te Lorád? Mi van? 
-Csak annyi, hogy megkértem, h aludjon nálam...
-Mi? Ugye Hazza, nem éjszakai üzemmódba kapcsolsz?- kérdezte Liam. Elnevettem magam. -Dehogyis! Csak pár óraja ismerem! De nagyon jól csókol! 

~~~Lora~~~ 
-De nagyon jól csókol!-hallottam, hogy a fiú Liammel beszélget. Ezt Dani is meghallotta. Ledöbbent:
-Mi? Te Harryvel csókolóztal?????
 -Igen!-válaszoltam és elpirultam. Ezt a fiú meghallotta és megfordult.
-Ahh, szia Lora! Magához húzott és megölelt. Liam megszólalt: 
-Csak semmi éjszakai ténykedes! Dani és én elnevettük magunkat: -
Nyugi Liam, semmi nem lesz!-mondtuk Hazzá-val egyszerre. Letettük a telefonokat, de az öleléséből nem bújtam ki. Azt hiszem szerelmes vagyok. 
-Hát akkor jóéjt! -mondta Harry egy puszi kíséreteben. Én is adtam neki egyet és elindultam a szobája felé.


Bocsi a késésért mindenkinek! Ígérjük, mostmár rendesen hozzuk a részeket! Komizzatok! Puszi: Törpi & Emily

Megismerkedés, avagy a kezdettek kezdete

~~~Harry~~~

Nem gondoltam volna, hogy megfogja kérdezni. Mondjuk számíthattam volna rá, mert elég híres lettem a srácokkal a  2 és fél év alatt. Már sehova sem mehetek testőr nélkül, mert van pár eléggé őrült rajongó akik nagyon durva dolgokat tennének velem, azaz velünk. Ebbe félek bele gondolni is.
Hirtelen a lány, vagyis Lora megszólalt:
 -Bocsi ez eléggé rosszul jött ki, ugye?? - kérdezte egy hatalmas mosollyal az arcán.
-Nem nem jött ki rosszul- Lora nem hagyta, hogy befejezzem és belevágott a szavamba:
 -De igenis az volt, én bocsi, hisz megmentettél! Nem lehetek neked eléggé hálás!
-Nem tényleg semmi baj, egy ilyen gyönyörű lányra nem lehet haragudni.-kacérkodtam egy kicsit.
-Tudom- mondta enyhe egós beütéssel, de a végén elnevette magát.
-Mit keresel ilyen rossz időben az utcán Harold??-kérdezte a lány.
A Harold kifejezésen elnevettem magamat, hiszen senki sem szokott így szólítani, mert utáltom. De a lánynak még ez is nagyon aranyosan állt.
-Ööö, hát most voltam egy étteremben, ahol a srácokkal vacsoráztunk. Niall folyton azon panaszkodott, hogy milyen kevés a kaja!!- nevettem el magamat, amikor visszaemlékeztem barátom kijelentésére. -Szóval ha te ismersz minket, akkor Directioner vagy??
-Igen, hogyne ismernélek titeket elvégre Londonban ti vagytok a leghíresebb banda!! És igen az vagyok. -mosolyodott el a mondat végén.
Nem is zavartattuk magunkat, hogy a szakadó esőben állunk és beszélgetünk.
-Az szuper, szerettem a Directioner-eket.- mondtam kajánul.
-Ohh, akkor jó mert én szerettem azt aki szereti őket.- mondta Lora hatalmas vigyorral az arcán.
Együtt nevettük el magunkat ezen a kis szó viccen. Néztem a szép nagyon zöld szemeit, amin az enyhe smink is elfolyt. Az eső, és -gondolom- a sírás miatt.

~~~Lora~~~
Nem hiszem el, hogy itt beszélek Harry Styles-al. Évek óta szeretem, őket rajongók értük, az X-factorban is küldtem nekik üzenetet. Harry-t már régóta megakartam ismerni, hogy ő tényleg annyira magabiztos és imád- e csajozni. Liam mindig is azt mondta, hogy ő nem olyan típus annyira, de hát én nem hittem neki soha se. Saját tapasztalatból akartam ezeket megtudni. .Igen, most mindenki felteszi maga előtt a nagy kérdést, hogy én ismerem Liam Payne-t? Hát igen, régen, kb. olyan 1 éve ismertem őt,  nagyonjó kis barátság volt. Aztán a sok koncert után már nem is nagyon beszélgettünk. És ennyi volt a mi hihetetlen barátságunk.
 -És miért sírtál itt, vagyis miért álltál kint a szakadó esőben?- Harry hangjában némi aggodalmat lehetett hallani. Nekem össze szorult a gyomrom mikor vissza emlékeztem erre az egészre.
-És merre laksz, haza vigyelek? Vagy feljönnél a lakásomban egy kávéra, ne hogy megfázzál! És hogy vegyél fel egy meleg ruhát.-mosolygott.
-Harry, nem lehet. Nem akarlak ki használni.-mondtam, bár igazából szívesen felmentem volna.
-De-de látom a vágyat a szemedben, hogy fel szeretnél jönni. Úgyis haza mennék, kell társaság, és mesélhetnél magadról is. - mondta határozottan.
-Na, jó rendben, de csak egy kávé. - adtam meg magamat.
Harry diadalittasan mosolygott, és megfogta a kezemet és elkísért az autójához. Sétáltunk vagy  egy utcát, kéz a kézben. Mit is mondhatnák nagyon jól esett, igaz csak fogta a kezemet de kellet valami jó dolog is ezek után.

Hary mint egy úriember kinyitotta az autót.

Beszálltunk mind a ketten a kocsiba. Én nagyon örültem, hogy végre valami meleg helyen vagyok. Harry beindította a motort és a rádiót. Direkt nem tette olyan hangosra, hogy hallja mi mondok neki. -Nagyon szép a kocsid! - dicsértem meg.

-Köszi!- mondta Harry boldogan.

~~~Harry~~~
Úgy megkérdezném, hogy mit keresett itt és miért sírt. De nem akarok tapintatlan lenni. Ezért csak  vezettem és élveztem a társaságát.

-Köszönöm a fuvart, bevallom jól esik végre valami száraz helyen lenni.-mosolyogtam rá.

-Ugyan tényleg nincs mit!-fogtam meg Lora combját.
Lora rám mosolygott. Imádnivaló a mosolya, ezt mindenképp állíthatom.Azok a szép fogak, azok a rózsaszín, csókolnivaló telt ajkak... Teljesen belezúgtam.

-Harry, gondolom kíváncsi vagy rá, hogy miért voltam kint. Ez nagyon hosszú történet, és fáj róla beszélnem. De úgy érzem, hogy megbízhatok benned -mosolygott továbbra is a lány.
-Nem tudom mivel érdemeltem ki a bizalmadat de megbízhatsz bennem- én is mosolyogtam. Aztán a lány csak mesélt és mesélt amíg a házamig nem értem. Igazából csak a szülei és a húga halálát mesélte el, nagyon szomorú volt. És ahogy mondta, egy könnycsepp sem volt a szemében. Igazán erős kitartó lány. Gyönyörű, csinos és a hangja hívogató.

Amikor megálltam a ház, előtt  és leállítottam a motort, és szerencsére már nem esett az eső. Lora is kiszállt, a ház felé kezdtünk indulni. Kecsesen mozgott ahogyan egy-egy pocsolyát átugrott.

Nagyon megtetszett a lány pedig  még egy órája nem is ismertem. De a megjelenése, a hangja és az élete azt kérte, hogy ismerjem meg.

 -Wáóó! Ez nagyon gyönyörű, és baromi nagy ház!-mondta Lora, ahogyan gyönyörködött a lakásomon.

~~~Lora~~~

-Harry, tudnál valami tiszta ruhát adni? Meg egy tiszta fehérneműt?- teljesen elfelejtettem, hgy egy fiú lakásán vagyok.- És merre van a fürdő?

Göndör barátom eltűnt egy ajtó mögött, és 3 perc múlva élőjött, kezében egy mackónacival és egy fekete melegítőfelsővel. Meg egy tiszta fehérneművel. Ezen teljesen meglepődtem, és ezt valószínüleg ez látszott is rajtam.

-Ja, ez!- Harry feje hirtelen nagyon vörös lett- szóval ezt a fehérneműt, hüüü, de nehéz ezt mondani...

-Jajjj, Harold, mi van ezzel a szexis fehérneművel?- mostmár én is kezdtem vörösödni.

-Hát Lora , kérlek ne értsd félre...

-Nem fogom!- már kínomba mosolyogtam.

-Szóval az a helyzet, hogy betévedtem egy női fehérnemű-üzletbe és megtetszett ez a szett és megvettem minden méretbe és ránézésre ez kell neked... De nem akarok lefeküdni veled, pedig ezt ARRA vettem... És tényleg, ne értsd félre!

-Jól van, Hazzy, értem, de mostmár elmegyek fürödni, mert nagyon fázom. Köszi a ruhákat!

Elindultam a fürdőszoba irányába, és beálltam a melegvíz alá és élveztem , ahogy folyik a testemen. Megmostam magam Harry tusfüdőjével, és mikor leöblítettem magam, megtörölköztem. Benéztem a szekrénybe, hogy elővegyek egy fésűt, és kivettem, közben kiesett egy csomag óvszer. Jól van göndörkém, látom, szeteted az éjszakai életmódot. Megfésültem a hajam, felvettem a bugyit, meg a melltartót, de eszembe jutott, hogy lent maradt a ruha, amit Harry adott. Gyorsan lerohantam egy szál fehérneműben, mikor Hazza meglátott, csodálkozva nézett rám, de én csak megrántottam a vállam és szaladtam felöltözni

~~~Harry~~~

Éppen a kávékat készítettem, mikor meghallottam, Lora lépteit. Kinéztem és csak egy szál fehérneműben volt csak. Még jó, hogy semmi sem volt a kezembe, ülönben elejtettem volna. Elvette a ruhákat, amiket adtam neki, és mikor visszament a fürdőszobámba, én akkor és ott eldöntöttem, hogy megszerzem magamnak...

Egy ismerős fiú...

~~~Lora~~~

Kórház-szagra ébredtem. Kinyitottam a szemem és fényt láttam. Nem sokra emlékszem, de arra igen, hogy nagyon-nagyon bevertem a fejem és a hangos szirénára, ami elvitt. Elfordítottam a fejem és egy orvost láttam. Mikor látta, hogy felébredtem, jegyzetelni kezdett:

-Lora Higgs, 18 éves, felébredt, 13:42 perckor, ájultságban töltött idő, 25 óra. Ájulás oka: autó baleset. Miss Higgs, jól érzi magát?- tapogatta a pulzusomat a doktor, a névtábla szerint bizonyos Dr. Embry.

-Teljesen, mikor mehetek el?- kérdeztem izgatottan, mivel utáltam kórházban lenni.

-Miss Higgs, reggeli után és kérem menjen le a recepcióra, várja ott egy pszihológus, és itt a ruhája, kimostuk. Kérem öltözzön fel, és reggelizzen, itt van, kalács és tej, egye meg.

Kiment és felvettem a rucimat. Kivételesen ennek nem kórház-szaga volt, hanem finom öblítő. Azt hiszem Japán-kert. Megettem a kalácsot, felvettem a fekete magassarkúmat és elindultam lefelé. Nem tudtam, merre kell menni, ezért megkérdeztem egy kissé kövérkés, de aranyos ápoló nőt, aki kedvesen el is magyarázta. Követtem az utasításait, mikor megtaláltam a recepciót, elfordultam és nem érdekelt a pszihológus. Magabiztosan elindultam az ajtó felé, minél gyorsabban, hogy kiszabaduljak erről a borzasztó helyről. Mikor kiléptem, szakadt az eső. Kellett nekem fekete melltartót felvennem, mert most nagyon látszik. Mindegy, legalább a telefonom és a pénztárcám, benne a hitel kártyámmal, így nem is éreztem annyira elveszettnek magam. Megláttam egy mekit és arra sétáltam. Csak 3 lépést tettem, mikor két férfi a nevemet ordította:

-Miss Higgs, kérem, várjon!-mondta az egyik férfi, a pszihológus.- Lora, nagyon sajnálom.

Teljesen értetlen voltam: -Mi??? Miért? Semmi bajom,akkor miért sajnálnak?

-Lora, kérem, hallgasson meg. A családjáról van szó. Nos, az a helyzet, hogy mikor nekimentek a kocsinak, az egész családból csak ön élte túl, csodával határos módon.

-Tessék? Ez csak valami vicc!!!! A húgom nem hallhatott meg, teljes képtelenség, ha én is élek!- kezdtem sírni, mert valahol mélyen már éreztem, hogy igazat mondanak. Csak az agyam nem akarta elfogadni.

-Bárcsak vicc lenne Lora, de sajnos nem az. Az édesanyja még ott életét vesztette, az apja eltörte a nyakát, a huga, Clara pedig agy vérzést kapott és még az éjszaka meghalt. Sajnáljuk.

Ekkor már semmit nem láttam a könnyeimtől, elkezdtem futni, el minél messzebb a kórháztól, hogy ne is lássam Clara-t, nem akartam, holtan látni, nem akartam rá úgy emlékezni, hogy be van tekerve a feje. Csak futottam és futottam. Már semmi nem érdekelt...

~~~Harry~~~

Kisétáltam az étteremből, és megátkoztam magamat, hogy miért ne hoztam esernyőt, holott tudom milyen a londoni időjárás. Egy kis ideig még csodálkoztam, hogyan jutok el az autómig. Minek kellet nekem két utcával odébb parkolnom?! Gondolat menetemet egy csinos lány zavarta meg, aki a szakadó esőben sétált az utca másik oldalán, és ha jól láttam, sírt. Az ilyenek teljesen el tudják rontani a kedvemet. Csodáltam a szép, kecses lépései, ahogyan egy-egy pocsolyát kikerült. Elég kevés autó járt ebben az utcában, sőt, egy lélek sem volt, ezért egyből feltűnt, amikor egy piros autó csúszkálni kezdett az úton. Egyre csak gyorsulni kezdett és elvesztette az uralmát a kocsi felett. A jármű egyre gyorsabb lett és a lány felé kezdett közeledni. Ordítottam a lánynak: -Vigyázz!!! De nem reagált reagált rá, valószínüleg nem hallotta. Gondolkodás nélkül elkezdtem futni, és mint egy hős lovag, meg akartam menteni. Futottam, csak futottam, éreztem az adrenalint, és a víz cseppeket az arcomon. Egyre közelebb értem a lányhoz, megragadtam a derekát és odébb löktem. Amint a földre érkeztünk, felkeltem és körülnéztem. Az autó sehol sem volt. Ránéztem a lányra,aki még mindig -gondolom a sokk hatása miatt- a földön volt. Gyorsan lehajoltam és felemeltem a lányt. Csodáltam, milyen gyönyörű, zöld szemei voltak, ahogyan a göndör, vizes tincsei az arcára tapadtak. Gondolataimat a lány halk, de gyönyörű hangja zavarta meg. 

-Köszönöm! Csak ennyit mondott. Én hirtelen habogni kezdtem, hogy jól van-e, nem esett semmi baja???

~~~Lora~~~

Nagyon megijedtem, mikor hallottam az autót felém jönni. Hirtelen egy erős, izmos kar hozzámért és ellökött. Segített felkelni, én meg csak csodáltam a göndör haját és a gyönyörű, smaragdzöld szemeit. 

-Köszönöm! - komolyan, csak ennyit tudtam mondani, pedig megmentett!!! Ez még tőlem is szánalmas volt. A srác kérdezgette, hogy jól vagyok. Én meg semmit sem mondtam, aztán hirtelen feleszméltem és válaszoltam a viszonylag ismerős fiúnak.

-Köszönöm nagyon! Úr isten, te megmentetted az életemet! Jézusom!- hirtelen válaszoltam, miközben némileg leporoltam magam, ami nem nagyon sikerült. Ahogy láttam, a göndör is meglepődött a hirtelen válasz adásomtól.

-Lora vagyok, és komolyan köszönöm, nem tudom, mi történt volna, ha te nem vagy itt. 

-Én Harry, és inkább ne gondoljunk bele, mert egyértelmű, hogy most akkor nem beszélgethetnénk.

Felnevettem erre, és Harry is. Gondolkoztam és hirtelen beugrott valami.

-Te nem Harry Styles vagy?- kérdeztem, próbáltam komoly lenni, de elnevettem magam.

Légyszíves ha tetszett, ha nem, hagyjatok néhány kommentet, és a kövi részt 3 komi múlva hozzuk :)

Prológus

~~~Lora~~~

-Anya, mikor indulunk? Már egy órája kész vagyok!!- ordítottam le. 

-Jól van kicsim, 5 perc, csak még Clara cipőjét megkeresem. 

Hát igen. Van egy húgom, aki tök cuki, sosem verekszik és nem csórja el azt a kevés sminkem. Igazi testvérek voltunk, akik mindig megbeszélték a bajaikat, gondjukat. Hiába fiatalabb nálam 2 évvel, ő a legjobb barátom. 

-Kop-kop, Lora bejöhetek?

-Gyere húgi. Beengedtem és megnéztem magam a tükörben. A hosszú, barna és göndör hajammal nem tudtam mit kezdeni, ezért ki volt engedve. Zöld szemeimmel vizslattam magamon a könnyű, mégis elegáns, virágmintás  rucimat. 

-Lora, kérdezhetek valamit? Miért pont egy étterembe megyünk? Tudom, hogy nem vagyunk valami összetartó család, de egy étterem. Az nem sokat segít...

Sóhajtottam, mert ezt én is tudtam. Elhidegültem a szüleimtől, mert csak magukkal foglalkoztak. Tavaly, amikor 17 lettem, kaptam egy hitel kártyát és ennyi. Ennyi a nagy szülői törődés. Nem érdekeltem őket, csak Clara. Ennek ellenére mi jól kijöttünk a húgommal.

-Lányok, indulunk! Clara kicsim, hozd az esőkabid! L., te meg hozz egy gumicsizmát, nehogy baja legyen az én Clara-mnak!!!

Bezzeg az én nevemet sosem mondja. Csak azt mondja, L. Még egyet sóhajtottam és beszálltam a kocsiba. Kinéztem az ablakon és apa elindította a motort. 16 évig én is kedvenc voltam. Szerettem azt a korszakot, és egyszer csak Clara lett az, akit elhalmoztak a szeretetükkel. Pedig semmi rosszat nem tettem, leszámítva, hogy már nem vagyok szűz. New Yorkba tartottunk, mert ott van valamilyen étterem, ami puccos és drága. Már az autópályán haladtunk, és egy szomorú számot dúdolgattam, mikor megláttam egy szembejövő autót a mi oldalunkon. Nagyon megijedtem, hiszen ez nem történhetne meg.

-Apa, vigyázz!!!!- kiáltottuk egyszerre a húgommal. 

De ő meg sem hallotta, mert anyával vitatkozott, szokás szerint. 

Apa, apa!!!!- ráztuk- Vigyázz!!!

De nem reagált. 

-Neeeeee!!!! Csak ennyit hallottam. Forogni kezdett a világ és minden elsötétült...

Magunkról

Bemutatkozás:
Két szerkesztője van a blognak. Két teljesen hétköznapi csajszi, akiknek támadt egy hatalmas ötlete, ezért blogot írnak. Aki frissíti az oldalt és segít a sztoriban, Ő Emily. Egy ki infó róla: Pesten él, van Twitter és Facebook-ja. Törpi nővére és 16 éves, kedvenc színe a lila. Aki a sztorit fogalmazza és ötlettel, Ő Törpi. Róla is egy kis infó: Pesten él, Twittere és Facebook-ja is van, 14 éves és imádja a rózsaszínt.Keressetek minket facebookon: Törpilla Bolgár és Emilith Bey

Ennyit tudunk mondani: "Ezt közösen csináljuk, együtt sírunk, együtt nevetünk. Csak annyi kérésünk lenne, légyszí hagyjatok néhány kommentet!"

 Két lány, egy sztorival... Egy nem is akármilyen történettel...