Egy ismerős fiú...

~~~Lora~~~

Kórház-szagra ébredtem. Kinyitottam a szemem és fényt láttam. Nem sokra emlékszem, de arra igen, hogy nagyon-nagyon bevertem a fejem és a hangos szirénára, ami elvitt. Elfordítottam a fejem és egy orvost láttam. Mikor látta, hogy felébredtem, jegyzetelni kezdett:

-Lora Higgs, 18 éves, felébredt, 13:42 perckor, ájultságban töltött idő, 25 óra. Ájulás oka: autó baleset. Miss Higgs, jól érzi magát?- tapogatta a pulzusomat a doktor, a névtábla szerint bizonyos Dr. Embry.

-Teljesen, mikor mehetek el?- kérdeztem izgatottan, mivel utáltam kórházban lenni.

-Miss Higgs, reggeli után és kérem menjen le a recepcióra, várja ott egy pszihológus, és itt a ruhája, kimostuk. Kérem öltözzön fel, és reggelizzen, itt van, kalács és tej, egye meg.

Kiment és felvettem a rucimat. Kivételesen ennek nem kórház-szaga volt, hanem finom öblítő. Azt hiszem Japán-kert. Megettem a kalácsot, felvettem a fekete magassarkúmat és elindultam lefelé. Nem tudtam, merre kell menni, ezért megkérdeztem egy kissé kövérkés, de aranyos ápoló nőt, aki kedvesen el is magyarázta. Követtem az utasításait, mikor megtaláltam a recepciót, elfordultam és nem érdekelt a pszihológus. Magabiztosan elindultam az ajtó felé, minél gyorsabban, hogy kiszabaduljak erről a borzasztó helyről. Mikor kiléptem, szakadt az eső. Kellett nekem fekete melltartót felvennem, mert most nagyon látszik. Mindegy, legalább a telefonom és a pénztárcám, benne a hitel kártyámmal, így nem is éreztem annyira elveszettnek magam. Megláttam egy mekit és arra sétáltam. Csak 3 lépést tettem, mikor két férfi a nevemet ordította:

-Miss Higgs, kérem, várjon!-mondta az egyik férfi, a pszihológus.- Lora, nagyon sajnálom.

Teljesen értetlen voltam: -Mi??? Miért? Semmi bajom,akkor miért sajnálnak?

-Lora, kérem, hallgasson meg. A családjáról van szó. Nos, az a helyzet, hogy mikor nekimentek a kocsinak, az egész családból csak ön élte túl, csodával határos módon.

-Tessék? Ez csak valami vicc!!!! A húgom nem hallhatott meg, teljes képtelenség, ha én is élek!- kezdtem sírni, mert valahol mélyen már éreztem, hogy igazat mondanak. Csak az agyam nem akarta elfogadni.

-Bárcsak vicc lenne Lora, de sajnos nem az. Az édesanyja még ott életét vesztette, az apja eltörte a nyakát, a huga, Clara pedig agy vérzést kapott és még az éjszaka meghalt. Sajnáljuk.

Ekkor már semmit nem láttam a könnyeimtől, elkezdtem futni, el minél messzebb a kórháztól, hogy ne is lássam Clara-t, nem akartam, holtan látni, nem akartam rá úgy emlékezni, hogy be van tekerve a feje. Csak futottam és futottam. Már semmi nem érdekelt...

~~~Harry~~~

Kisétáltam az étteremből, és megátkoztam magamat, hogy miért ne hoztam esernyőt, holott tudom milyen a londoni időjárás. Egy kis ideig még csodálkoztam, hogyan jutok el az autómig. Minek kellet nekem két utcával odébb parkolnom?! Gondolat menetemet egy csinos lány zavarta meg, aki a szakadó esőben sétált az utca másik oldalán, és ha jól láttam, sírt. Az ilyenek teljesen el tudják rontani a kedvemet. Csodáltam a szép, kecses lépései, ahogyan egy-egy pocsolyát kikerült. Elég kevés autó járt ebben az utcában, sőt, egy lélek sem volt, ezért egyből feltűnt, amikor egy piros autó csúszkálni kezdett az úton. Egyre csak gyorsulni kezdett és elvesztette az uralmát a kocsi felett. A jármű egyre gyorsabb lett és a lány felé kezdett közeledni. Ordítottam a lánynak: -Vigyázz!!! De nem reagált reagált rá, valószínüleg nem hallotta. Gondolkodás nélkül elkezdtem futni, és mint egy hős lovag, meg akartam menteni. Futottam, csak futottam, éreztem az adrenalint, és a víz cseppeket az arcomon. Egyre közelebb értem a lányhoz, megragadtam a derekát és odébb löktem. Amint a földre érkeztünk, felkeltem és körülnéztem. Az autó sehol sem volt. Ránéztem a lányra,aki még mindig -gondolom a sokk hatása miatt- a földön volt. Gyorsan lehajoltam és felemeltem a lányt. Csodáltam, milyen gyönyörű, zöld szemei voltak, ahogyan a göndör, vizes tincsei az arcára tapadtak. Gondolataimat a lány halk, de gyönyörű hangja zavarta meg. 

-Köszönöm! Csak ennyit mondott. Én hirtelen habogni kezdtem, hogy jól van-e, nem esett semmi baja???

~~~Lora~~~

Nagyon megijedtem, mikor hallottam az autót felém jönni. Hirtelen egy erős, izmos kar hozzámért és ellökött. Segített felkelni, én meg csak csodáltam a göndör haját és a gyönyörű, smaragdzöld szemeit. 

-Köszönöm! - komolyan, csak ennyit tudtam mondani, pedig megmentett!!! Ez még tőlem is szánalmas volt. A srác kérdezgette, hogy jól vagyok. Én meg semmit sem mondtam, aztán hirtelen feleszméltem és válaszoltam a viszonylag ismerős fiúnak.

-Köszönöm nagyon! Úr isten, te megmentetted az életemet! Jézusom!- hirtelen válaszoltam, miközben némileg leporoltam magam, ami nem nagyon sikerült. Ahogy láttam, a göndör is meglepődött a hirtelen válasz adásomtól.

-Lora vagyok, és komolyan köszönöm, nem tudom, mi történt volna, ha te nem vagy itt. 

-Én Harry, és inkább ne gondoljunk bele, mert egyértelmű, hogy most akkor nem beszélgethetnénk.

Felnevettem erre, és Harry is. Gondolkoztam és hirtelen beugrott valami.

-Te nem Harry Styles vagy?- kérdeztem, próbáltam komoly lenni, de elnevettem magam.

Légyszíves ha tetszett, ha nem, hagyjatok néhány kommentet, és a kövi részt 3 komi múlva hozzuk :)