Változások

~~Conor~~

Reggel a csengőre keltem na meg az iszonyatos fejfájásomra. Emlékszem, hogy valami oltári nagy buliban voltunk. Kellett egy fájdalomcsillapító. De a postás már 2 perce csöngetett. Kinyitottam az ajtót, elvettem tőle néhány számlát és a legújabb tinimagazint. Ránéztem a címlapra: "One Direction" Gondolhattam volna, ezért is tinimagazin. A borítón nem csak Harry Styles volt, hanem egy ismerős lány is. Göndör barna haj, zöld szemek az-az ártatlan mosoly. A húgom. Hogy mi van?! Na várjunk csak, mit keres a húgom Harry Styles karjaiban? Mi ez?! Miért írják címnek, hogy: "Lora Higgs és Harry Styles együtt, vagy csak egy éjszakás kaland?"

Elolvastam a cikket. Nem hittem el. Az én húgom egy kurva lett? Kikerestem a telefonszámát a névjegyzékben és tárcsáztam. Féltem, hogy nem veszi fel hiszen csak a szülinapjain hívtam fel. 1 éve nem is láttam.

~~Lora~~

Felébredtem, olyan 10 óra körül lehetett azt hiszem. Vidám voltam, nem zavart, hogy egy olyan helyen vagyok ahol rosszak történtek velem. Felöltöztem kimentem a konyhába. Összeöntöttem a narancslevet és a csokis müzlit, majd felmentem a szobámba és bekapcsoltam a tévét. Az iPodot is bekapcsoltam, és felmentem Twitterre meg Facebookra. Ott Danival beszélgettünk mindenféle csajos dologról. Twitteren megnéztem a csatlakozásomat. Egy csomó gyűlölködő levelet kaptam. Nem értettem, hogy miért. De jelenleg semmi sem ronthatta el a kedvemet. Túlságosan boldog voltam, hogy érdekeljenek ezek. Éppen ellenőriztem az e-mailjeimet, amikor megszólalt a Green Day Macy's Day Parade című száma. Ez azt jelentette, hogy hívnak. Ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Conor az. Felvettem nagy vidáman:

Szia Conor! Mizujs? - köszöntem neki boldogan. Te meg vagy húzatva?! - mondta arogánsan. Hogy mi van?! Mit csináltam? - kérdeztem felháborodottan. Mégis hogy beszélhet velem így?! Hisz több, mint egy éve lusta volt ide tolni a képét. Akkor meg?! - Te hülye vagy?! Miért fekszel le egy híres sztárral? Főleg azzal a Harry nevű sráccal?! - mondta, a hangján szinte lehetett érezni a dühöt. A jó kedvem azonnal elpárolgott. Dühös voltam. -Te csak ne oktass ki! Semmi közöd a magánéletemhez! -keltem ki magamból. - Különben is honnan veszed? -Tele van vele a net, és reggel a postás hozta az újságom és ez volt a címlapom. - mondta egyre csak dühösebben. -Hogy mi van?! - sikítottam egyet.


-Mondtam, hogy ribanc lettél... Megváltoztál teljesen. És Peter is ott volt. Meg Josh.. - mondta -Hogy merészeled őket felemlegetni?! - ordítottam hisztérikusan. -Mi baj? Mondtam valami rosszat? - kérdezte -Hagyd abba Conor! Ez az én életem! Mintha te nem feküdtél volna le másokkal?!! Nem is érdekel min megyek keresztül? Bár ha az újságokat néznéd meglátnád, hogy bőgök!! - keltem ki megint magamból. -Jaj húgi, miért bőgsz? -kérdezte szarkasztikusan. -Talán mert épp akkor tudtam meg, hogy meghalt a családom!! Erre bezzeg elhallgatott és én újra bőgtem. -Ezt nem tudtam. Sajnálom. De te akkor is hülye vagy! Szia! - és letette a telefont. Ezt nem hiszem el! A sarokba dobtam a telefont. Atomjaira esett és a kártyám is eltört. Remek. Vehetek új telót. De nem érdekelt most jelenleg semmi. Mégis, hogy mondhatott ilyet a bátyám?! Azt hittem, hogy ő legalább mellettem marad ezek után... De nagyot tévedtem. Csak egyetlen egy kérdés motoszkált folyamatosan az agyamba: Őt tényleg nem érdekli a szüleink halála?! Gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot. Nem akartam rá gondolni. Összeszedtem magam és elindultam a drogériába. Vettem szőkés barna hajfestéket, néhány csatot és egy karkötőt Daninak. Átmentem a Gucciba és bevásároltam ruhákból. Otthon megcsináltam a hajamat. Egész jó lett. Ombrés lett inkább. De nem érdekelt. Jó ez. Felvettem egy laza fekete topot és farmert. Felvittem egy erős fekete sminket. Nem érdekelt semmi. Most nem. Laptopon kerestem egy iPhone-t. Azonnal kosárba tettem. Majd kifizettem ha haza ér. Ott ültem egyedül és gondolkoztam, hogy mennyire elcseszett egy életem van. Egyedül maradtam... Egyszer csak nagy viháncolást halottam és kopogtatást. Ha jól hallottam, egy fiú és egy lány.

Kattant a zár. Hallottam, hogy valaki a nevemet ordítja. Erőm sem volt arra, hogy válaszoljak. Gondolom Dani volt, mert csak neki van kulcsa ide. És jellegzetes hangja csak úgy csendült a fülemben. Valaki felordított: -Mi az, hogy egy deka kaja nincs a hűtőbe? - kérdezte egy kedves fiú hang. Valaki más korholta: -Niall, hadd már, most ettél! - mondta alig hallhatóan Dani. Egyre hangosabbak voltak a léptek amik a szobámba vezettek. Talán Dani és Liam lehetett. De nem voltam benne biztos. Benyitottak a, sötét szobámba. Azonnal abbahagyták a nevetgélést. Ahogy láttam, nem Liam volt hanem Niall azt hiszem. Nehéz volt a sötét szobából kivenni az alakokat. Rám néztek, és sikított egyet Dani. -Uram isten Lora! " Ki volt ? - kérdezte aggódva Dani, de Niall nem hagyta, hogy befejezze a mondatát.


-És mi van ha alszik? - kérdezte alig hallhatóan szőke barátom.